Halloween

Üdvözletem!

Elővettem a vámpír formámat. Látják milyen sokoldalú vagyok?
Készülök a hóvégi ünnepre, kisgazdi kezében. Mi, ugyan nem tartjuk a halloweent, de régebben, unokagazdi kedvéért tököt faragtunk.
Tudják, hogy miért világítanak ki tököt október 31-én?

Elmesélem.
A régi, ír monda szerint, Lámpás Jacknek, egy részeges, de ravasz naplopónak sikerült rászednie az ördögöt, aki megígérte neki, hogy sohasem fog a pokolra kerülni. Amikor Jack meghalt, a mennybe nem engedték be bűnös élete miatt, az ördög viszont a pokolba nem akarta befogadni, mivel megígérte neki. Így lelke a menny és a pokol között rekedt. Végül az ördög megszánta Jacket, és egy örökké izzó fadarabot adott neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Jack az izzó parazsat egy kivájt karórépa belsejébe tette. A legenda szerint lelke azóta is e répa-lámpás fényénél keresi a megnyugvást.

Mondjuk, nálunk már az igazi denevérek is készülődnek az ünnepre. Úgy tűnik, hogy gyülekeznek. Egy legalábbis gyülekezett, mert ott hagyta nyomát a felső teraszon. Nem a lábnyomát. Látni ugyan nem láttuk, de két akkora kupacot rakott a járólapra, hogy egy griffmadárnak is becsületére válna.
Mondjuk, akárkié, akármié is lehetett volna, mert még sohasem látott nálunk senki, ilyesmit. Gazdiasszony találta, amikor fent volt a citromfájánál.
Megdöbbenve észlelte a hagyatékot, lapátra téve lehozta és beazonosította az internet segítségével.
Mivel több fajuk is él Magyarországon, nem tudjuk pontosan melyiküké, de az biztos, hogy nem a közösséges és nem is a törpedenevér lakik a padláson.

Azt tudtuk, hogy élnek nálunk denevérek, mert időnként látjuk és halljuk is őket a padláson zörögni.
Jellegzetes hangot adnak, ahogy a csontos szárnyvégüket húzzák.
És arról is írtunk már, hogy egyikük belezuhant a kandalló tűzterébe a kéményen keresztül, de sikerült kimenteni a hálátlant. Azért hálátlant, mert cserébe meg akarta harapni unokagazdit, aki megsimogatta a fejecskéjét.
Másikukat pedig egy reggel, a kerti pavilon keresztgerendáján találtuk, lógva aludni. Talán buliban volt éjjel és nem ért haza mire megvirradt.
Azt persze nem tudjuk, hogy milyen buliban lehetett, de abban biztosak vagyunk, hogy nem vámpírosban. Mert a denevérek nem vámpírok, a hazánkban élők vért sem szívnak, és senki hajába nem gabalyodnak. Viszont sok káros bogarat, rovart elfogyasztanak. És nagyon édes fejük van, a hatalmas sötét szemeikkel. Szóval, mi szeretjük őket.
Én például meg sem kergetem a denevéreket. Mondjuk, azért más lenne a helyzet, ha tudnék szerezni egy repülő seprűt. Akkor azért utánuk erednék, magamat ismerve. Szinte látom is, ahogy szállok, az éjszakai égen!
A hóvégi ünnepekre még visszatérünk, de most mennem kell, mert hamarosan reggeli idő jön. Addig még szundítunk egyet, mert ma korán keltünk.

Legyen szép napjuk, és ne ijedjenek meg a denevérektől, ha véletlenül látnak egyet!

Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.