(Igaz történet alapján)

Kata (nevezzük így), gyönyörű nagylány lett, a család szeme fénye. Szép volt, okos és kedves, mindenki szerette.
Senki sem értette, Isten miért engedi, hogy ilyenek történjenek, de húsz éves korában megbetegedett. Méghozzá halálosan, a rettegett kórtól.
Vitték orvostól orvosig, mindent megpróbáltak.
Még egy kis vizslát is vettek neki, mivel kiskora óta vágyott rá.
A kutyával azonnal megszerették egymást, úgy, mintha hosszú éveket töltöttek volna együtt.
A szeretetük azonban már nem tudta megfordítani a folyamatot.
Kata hamarosan kórházba került. Mindig volt nála valaki a családból. Nagybátyja és felesége is, akik saját lányukként szerették. Egy reggel, amikor mentek látogatni, a lány felült az ágyban, átölelt mindenkit, majd visszafeküdt, és örökre lecsukta szemeit.

Huba, a vizsla, a nagybácsiékhoz került, akiknek soha nem volt kutyájuk és nem is vágytak rá.
Ezt a kutyát azonban elfogadták, mert imádott keresztlányukra emlékeztette őket.
Huba, a vizsla, a lány halála után depresszióba esett. Alig akart enni, és kedve sem volt semmihez. Az állatorvos emésztési rendellenességet állapított meg, és gyógyszert írt. A kutya azonban nem lett jobban, egyre fogyott.
Egy alkalommal, kivitték a temetőbe magukkal, hátha megnyugszik, ha megérzi, hogy kisgazdija ott pihen.
Szorosan egymás mellett mentek, hogy ne vegyék észre köztük a kutyát, akit tilos bevinni. Amint beléptek a kapun, Huba kitépte magát, és elrohant. Futottak utána, és döbbenten vették észre, hogy a vizsla, a lány sírjánál fekszik.
Megtalálta.
Annyira meghatódtak a látványtól, hogy sírva ölelték át a kutyát.
Pár nappal később, amikor a férfi sétálni vitte Hubát, egy kutyás nő megszólította.
Beszélgettek, a nagybácsi elmesélte, hogyan került hozzá a kutya, és hogy beteg.
A nő pedig elmondta, hogy reiki kezeléssel foglalkozik, és megkérdezte, megengedi-e, hogy megnézze.
A férfi megengedte. Az idegen nő, kezével végig simított a kutya teste felett, majd megszólalt.
– Ezen a kutyán, egy halott lélek van. Annyira szerették egymást a kisgazdájával, hogy nem tud tőle elszakadni. Ha megengedi, segítek.
Az asszony, a levegőbe jeleket rajzolt és mormolt magában, majd a kutyára tette a kezét.

Azt, hogy mi történt mindenkinek a hitére bízzuk, de tény, hogy Huba gyógyulni kezdett. Evett rendesen, és szívesen játszott a futtatóban a többi kutyával.
Ma már korosodik, és gazdája azon gondolkodik, hogy ha elmegy, neki újra kell kutya, de csak Huba családjából.
Mert ez a kutya egy csoda.
Huba gazdája még nem tudja, hogy minden kutya egy csoda. A vizslák is, a tacskók is, a többi fajta, és a keverékek is. Sőt, a cicák is, a hörcsögök is, még a madarak és a halak is.
Szóval, minden élőlény egy csoda.
Ahogy szép magyar nyelvünk mondja:
– Te ki a csoda vagy?

Kedves kétlábú és négylábú csodák, szép vasárnapot kívánunk!
A kép csak illusztráció, Vizsikét látják hét évvel ezelőtt, Negro foteljében ülni. Cseréltek. A tacskó a nagy kosárban fekszik.

Szeretettel:
Rozália