Üdvözletem!
Kipurcantunk. Tegnap éjjel alig aludtunk.
Vizsike, az én szinkron tolmácsom, 11 órakor jelezte, hogy ki szeretnék menni.
Nem büdöskutyáztak, mert két napja fürödtünk, összeszorított foggal kinyitották a kutyaajtót.
Körülnéztünk, intézkedtünk, majd befeküdtünk a kinti kosárba. Valami zaj miatt azonban nem tudtunk elaludni. Vizsike távol, szerénységem, az ajtó előtt, a nyitott ablak alatt, ugattam párat.
Tudtam persze, hogy baj lesz belőle, de nem tudom tartani a számat.
Ismerik a mondást, hogy minden okos nőstény tudja, mikor kell hallgatni, csak nem képes rá. Hát így jártam én is.
Gazdim, erősen visszafogva magát, elmondta, hogy ki hol hangoskodjon. A tartózkodási helyünk nem volt benne.
Bevonultunk hát, de hajnali kettőkor ismét kitámadtunk a nyitott kutyaajtón. Most Negro is csatlakozott volna, így felkeltette ismét, gazdiasszonyt is.
Aki ekkor már büdöskutyázott, hiába vagyunk tiszták.
Egy keveset bólintottunk, majd megéheztünk. Vizsike, a közös képviselő hangot is adott neki.
Ország-világgal közölte, hogy reggeliznénk.
Arról, hogy mindenkivel közölte, eszembe jutott, amit gazdiasszony mesélt, egy szegény férfiról, akivel a sürgősségin találkoztak.
Már pár órája várakoztak, amikor megjelent egy középkorú férfi, akinek az egyik ujja be volt kötözve.
Azonnal intézkedni próbált, és mindenkit megszólított, aki a rendelők felől jött.
Kiderült, veszettség elleni oltást akart kunyerálni.
Azonban, nem sokat törődtek vele. Az udvariasabbak türelemre intették, az idegesebbek elhajtották. Néhányan meghallgatták, de tőlük sem kapott oltást.
Én kérem, szívesen átadnám az oltásunkat, sőt szerintem a fiúk is, mert hamarosan esedékes lesz.
A háziorvost ajánlgatták neki, aki majd négy nap múlva rendel. Ő azonban halálosan rettegett, mert hála az internetnek, utána tudott nézni, hogy mi van, ha veszett kutya harapta meg.
Már látta magát a ravatalozóban kiterítve. Csak az orvosok, nővérek nem látták, mert nem olvasták az internetet, vagy nem izgatta őket.
Pedig, mi is utána néztünk és tényleg nagyon durva.
Őszintén szólva, ahogy telt az idő egyre jobban mutatta is a klasszikus tüneteket.
A viharos formában feltörő szorongást, motoros nyugtalanságot, sőt erősen közelített a dührohamok és a bizarr, harcias magatartás felé.
Néhány óra alatt azonban rájött, hogy ő itt oltást nem kap, mert eltűnt.
Talán keresett egy állatorvost, náluk mindig van vakcina.
Azt nem hisszük, hogy veszett kutya harapta volna meg, csak nem tudta, hogy kié, és kapott-e oltást.
Amúgy nem tudjuk, hogy mi ilyen esetben a protokoll szerinti eljárás. Egy biztos, a sürgősségin oltást nem adnak.
Csak, hogy képben legyenek, ha veszettség elleni oltást akarnak.
Hát ennyit mára.
Legyen szép napjuk, és vigyázzanak, hogy ünnepek alatt ne haraptassák meg magukat.
Szeretettel:
Rozália