Üdvözletem!
Amint látják, kipurcantunk a sok munkától.
Ígéretemhez híven, megírom a rágcsálók átkának első napját, a kezdeteket.
Imádott gazdimmal rendeztük a tűzifát, miközben én egyre izgatottabb lettem, mert éreztem, hogy közel járunk a betolakodóhoz, aki a farakást bitorolja egy ideje.
Míg szaglásztam össze-vissza, a gazdim hangjára lettem figyelmes:
– Ott fut, Rozika! – kiabálta, miközben ő is izgatottan futkározott.
– Ott! Nem ott! Ott!
A többit nem részletezem, mert erőszakos tartalom miatt, törölnek a facebookról.
Maradjunk annyiban, hogy felgyorsítottam egy pocok evolúciós továbblépését.
Miután megtapasztalta milyen áldozatnak lenni, talán vadász lesz legközelebb, talán tacskó. Vagy vizsla.
Közben a fiúk is becsatlakoztak, Negro komoly ásatásokba kezdett.
Mint annak idején, annak a bizonyos fáraónak a sírjánál tették.
Engem pedig lefokoztak navvadászról, kisvadászra. Mert, hogy majdnem a gazdim fogta meg a betolakodót.
Hát, így kezdődött nálunk a rágcsálók átka.
Alig telt el egy óra, imádott gazdim elvágta az ujját, olyan alaposan, hogy össze kellett varratni a városban. Sohasem végez félmunkát.
A hosszú hétvége, első napjának hátralévő részét, a sürgősségi osztályon töltötték, mi pedig vártuk őket.
Ez már kettő, majd jött Godzilla a vegyifegyverrel.
Ma pedig fürödtünk.
Gazdiasszony mindenkit végig fürdetett. Csekély elégtétel, de gazdival kezdte. Ő ugyanis egy kézzel nem tud hajat mosni.
Végül, cseppet is kaptunk a hátunkra, kullancs ellen, majd minden elmentünk a kert egy távoli részére, szaglászni, ásni, összesározni a tiszta és illatos bundánkat.
Szóval, megvolt a három csapás, sőt a ráadás is.
Megbeszélem Norával, a hörcsöggel, hogy járjon közbe, most már az érdekünkben, a rágcsálók Nagyfőnökénél.
Mégiscsak rokon! Remélem, megbocsájtja a múltkori évődést nekem.
Remélem, Önöknek jól telt a hosszú hétvége, legyen szép az ünnepük!
Szeretettel:
Rozália
