Képzeljék! Tegnap gazdiasszony, az egyik szivattyú aknájában talált egy óriáskígyót!
Akkora volt, de akkora! Vadul sziszegett, meg akart támadni bennünket, hogy Laokoón csoportként összeroppantson, de az én hős gazdim megvédett tőle.
Na jó, egy kicsit túloztam, de hozzám képest, valóban nagy darab sikló volt a betolakodó.
Ennek ellenére, én megmutattam volna neki, hogy hány nyolc kalács, de nem engedték.
Imádott gazdim, grillező húscsipeszt ragadott, és megmentett egy gyönyörű siklót!
Aki persze halálra rémült, pont, mint gazdiasszony, amikor szembenézett vele. Gazdim megfogta a csipesszel, de szorítani nem merte, csak óvatosan, így mindig kisiklott a fogásból. Sőt! A tyúkok felé vette az irányt, mert a másik oldalon mi lestük az akciót.
Hát ott a halál torka várta volna!
Mellettünk kérem harci tyúkok laknak, vad amazonok, akik azonnal széttépnek ilyen csúszó-mászó lényeket. Láttuk, hogy hogyan bántak el egy meztelen csigával.
Visszatérve, gazdim az élete kockáztatásával terelgette, vitte, a kerítés felé. Szegény jószág, sziszegve próbált menekülni. Egyszer még csomót is kötött magára! Gazdiasszony drukkolt neki, miközben engem terelgetett, hogy ne menjek közelebb.
Végül a sikló épp bőrrel megúszta a látogatást, és őszintén reméljük, talál máshol nedves, hűvös helyet magának. Vizsi pedig nem bottal ütötte a nyomát, hanem illatosította a tiszta bundáját, a fűben hagyott nyálkájában.

Ennyi volt mára, illetve még annyit elmondok, hogy Sheldon és Nora jól vannak, köszönjük a jókívánságokat.
Be kell fejeznem, mert reggeli idő jön, és arról nem szeretnék lekésni. Sokat dolgozom mostanában, kell az energia utánpótlás.
Legyen szép napjuk, kitartást a dolgozóknak, holnap hétvége!

Szeretettel:
Rozália