Szinte eggyé válunk, te meg én,
Ketten vagyunk a világ közepén.
Van ennél jobb, mint összebújni,
Kedvesünk vállán álmodozni?

Álmodozni jó időről, napsütésről,
Udvaron sült pecsenyéről.
Hogy nekem csak az étkezésen jár az eszem?
Ugyan kérem, hisz ettől létezem!

E kedves, izmos test fűtőanyaga,
Pipinek husija, röfinek karaja.
Kutyatestben élő lélek vagyok,
Ha nem etetem, elhervadok!

Elég is volt a szóból mára,
A csapatot a reggeli várja.
Kacsa szív és darált husi,
Ettől telik jól a poci!

Szeretettel
Rozália