Gazdiasszony hallott róla magyarázatot, de az annyira durva volt, hogy majdnem úgy járt, mint Ganésa, az elefántfejű istenség, aki az idő előtt megszerezett tudástól elveszítette a fejét.
Talán tudják, hogy az egyik magyarázat szerint, megleste szülei szeretkezését, ezért Síva levágta a fejét, és egy elefántéval pótolta.
Visszatérve a méhekre és a szaporodásra, azt tudták, hogy a méheknél nem érdemes férfinak lenni?
Ők ugyanis nem tartanak Férfinapot, sőt több ezren várják, hogy életükben, egyszer, kétszer a királynő közelébe kerüljenek. Akinek sikerül, az pedig az életével fizet a röpke együttlétért. És! Még nem is biztos, hogy a génjeit sikerül átadnia az utódoknak. A királynő ugyanis félrerakja a sok hím ivarsejtjét, akikkel párosodott, és válogat belőle, amikor megtermékenyülni szándékozik.
Amúgy, nem csak az elefántfejű istenség veszítette el a fejét, hanem az imádkozó sáskák hímjei is elveszítik, ha meg akarják ismerni az utódnemzés örömeit. Ugyanis, a nőstények leharapják párosodás közben a hímek fejét.
Persze, olyan bogarak is léteznek, ahol a nőstények esnek áldozatul, ha sokat kéretik magukat. A molnárpoloska ugyanis a víz fodrozásával csalogatja a nőstényt, amit persze a halak is meghallanak, és a párzás, gyakran az alul levő nőstény halálával végződik.
Őszintén mondom, azért csak jobb emlősnek lenni, rovarokról elnevezett szaporító szervekkel, mint rovarként halálos veszedelmeknek kitéve szaporodni.
Még egy furcsaságot elmondok a rovarok szaporodásáról, ha azon tanakodnának, hogy hímnek vagy nőstények érdemesebb lenni náluk.
Létezik ugyanis olyan faj is, ahol a nemi szervek felcserélődnek. A nőstény hatol a hímbe, és 40-70 órán keresztül is tart egy aktus.
Hát, szerintem az már unalmas is lehet. Főleg, hogy közben nem is reggeliznek.
Mint mi fogunk hamarosan, Vizsike már ébredezik.

Reméljük, ma már hosszabb időre kisüt a nap, hogy a méhek ünnepelhessenek!
Legyen csodás napjuk, hetük!

Szeretettel:
Rozália