Negro vagyok, a kisöreg,
Én is elmondom versemet.
Tizenhét év nyomja hátam,
De, bíz’ semmit meg nem bántam!
Amikor még kóboroltam,
Haj, de nagy nőcsábász voltam!
Fűnek, fának udvaroltam,
Kedves és türelmes voltam.
Farkaskutyákat legyőzve,
Elsőként jutottam előre,
Míg a farkas a kerítést bontotta,
Én bemásztam a nőstényhez, alatta.
A nő rám nézett, s így szólt: Bajnokom,
Te értél be először a lyukon!
Mire a nagy mafla magát átharapta,
A nőstény durván elzavarta.
Hej, csodás dolog a szerelem,
De én már inkább, az ágyat heverem.
A nők közül pedig legjobban,
A gazdiasszonyt szeretem!
Szeretettel:
Negro
