Üdvözletem!
Mit gondolnak már megint ki ásott a bejárat előtti füves területen?
Igen, jól gondolják, ő az, aki Vizsike mellett keresett menedéket és sértetten néz maga elé. Vizsi pedig hátra, hogy: – A mögöttem lévő egyént fotózd, ő volt az!
Kár, hogy nem tudtuk lefotózni, annyira cuki volt, ahogy szedte az apró csülkeit, amikor feltették a szokásos, felesleges kérdést:
– Már megint ki ásott itt?
Vizsike a helyén maradt, és nézett Negro után. A fejével még intett is.
– Ő volt az! – mondta a tekintete.
Kérem, ne hívjanak ügyvédet, az állatvédőket, és az Európai Unió Bíróságához se forduljanak jogorvoslatért, az állatvédelmi törvények megszegése miatt, de Negrot megint megszidták.
Vannak szabályok, amiket nálunk mindenkinek be kell tartani. A ház előtt ásni nem ér! Itt kérem nyilvánvaló a szándékosság. Véletlenül nem lehet a bejárat előtt ásni, kotorni. Van ezer négyszögöl terület, bárhol lehet, kivéve a ház körüli pár négyzetmétert.
A házban sem ér a bútorokat lepisilni. Veszekedni is tilos, és egymás ennivalóját sem ér elvenni. Ezek a békés egymás mellett élés alapszabályai. Úgy is mondhatnám, az Alaptörvény részei, amit láb számtól, kortól és mérettől függetlenül mindenkinek be kell tartania.
Ez két éve, az összeköltözéskor rögzítésre került. Az egyezség része volt az előszoba kutyálkodás is.
Én udvari kutya voltam, itt a fiúk bejöhettek a házba, és ott is aludtak. A kompromisszum az előszoba volt, kutyaajtóval a szabad közlekedés kedvéért. Én ugyanis igényelem, hogy kifuthassak, a házőrzői feladat teljesítése céljából.
Azóta azért, némileg módosultak a szabályok, napközben egyre többet szobakutyálkodunk, és Negro egy ideje bent is alszik.
Bár igaz, hogy nekünk be kell tartani bizonyos szabályokat és megszidnak, ha rosszat teszünk, de higgyék el, nem cserélnénk egy, szabadosan élő társunkkal sem.
Gyönyörű helyen élünk, szabadon, főleg pedig nagyon szeretjük egymást.
Remélem, Önöknek is van kit szeretni, töltsék vele boldogan a hétvégét!
Szeretettel:
Rozália és a fiúk