Üdvözletem!

Látják milyen cuki kutyababa tudok lenni?
Itt most Negrohoz simulok. Látszik a fekete farháta.
Igen, mindkét fiút szeretem. Hol az egyikkel bújok össze, hol a másikkal. És ez nem megcsalás, mert ivartalanítva vagyok.
Nem úgy, mint egyesek!
Kérem, amit Sára művel, az szerintem elítélendő! Tegnap, szó szerint végig gólyálkodta az egész napot, egy idegen hímmel!
Tudják, mi kutyálkodni szoktunk, a gólyák meg gólyálkodni.
A hites ura (Tóbiás) még nem érkezett meg, ő pedig összeállt egy másik fickóval. Most én kérdezem, amit a gazdiék szoktak:
– Hát, szabad ilyent csinálni???
Valakinek késik a hites ura a külszolgálatból, és máris idegenekkel gólyálkodik!? Annyira sürgős az a tojás rakás?
Gazdiasszony rá is kérdezett, hogy mi lesz, ha hazaér Tóbiás??
Na, lesz ott hadd el hadd, csőrcsattogtatás!
Az is felmerült, hogy Tóbiással történt valami, mert a múlt évben ilyenkor már hazaért, pedig hó borította a fészküket. És lehet, hogy a nőstény gólya is megérzi, mint néha az emberek, ha a közeli hozzátartozójukkal történik valami.
Sajnos, a vonulási úton vadásszák őket. Szörnyű képeket láttunk. Más kultúra, más értékek.
Nálunk a gólyák, a fecskék, a tavaszt, a kikeletet, a megújulást, a hazatérést, az otthonhoz való ragaszkodást, a szeretetet jelentik.
Olyan családtag félék, mint a kutyák, macskák.
És mi nem vadásszuk, nem esszük meg a családtagokat.