A gazdi motorja

Üdvözletem!
Kicsi vagyok és szomorú.
Elvitték a gazdim motorját, és én nem tudtam megvédeni!
Idegenek jöttek a kapuhoz, gazdim kijött hozzájuk a motorjával. Beszélgettek, majd visszament a házba. A motort ott felejtette, az idegenek pedig berakták a kocsijukba.
Kétségbe esve futkároztam a kerítés mellett.
– Gyere vissza gazdikám! Itt felejtetted a motorod! Elviszik az idegenek!
Hiába kiabáltam, ugattam, senki nem hallgatott rám. A fiúk is bementek.
– Legalább a kaput nyissátok ki, hadd harapjam farháton a gazembereket!
De nem reagáltak, én pedig csak a kerítésen belül tudtam követni őket, míg el nem tűntek a szemem elől.
Szomorúan ballagtam be a házba, amikor gazdim elém jött és megsimogatott.
– Eladtuk a motort Rozikám, azért vitték el! – mondta.
Nem tudom, mi az, hogy „eladni”, de egyből megnyugodtam.

Tegnap amúgy is szomorúak voltunk.
A napokban, több kedves társunk is átkelt a Szivárványhídon. Tegnap Aldo, akit nagyon megszerettünk.
Búcsúzunk tőletek drága barátaink! Köszönjük, hogy köztünk voltatok!
Szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.