Lompos kenguru származék

Elmondom kérem, hogy a képen kit látnak.
„Egy lompos kenguru származékot, aki napközben alszik, esténként pedig zaklatja szegény tacskókat.”
Hiszik vagy sem, nem saját kútfő, hanem a Tacskó klubban olvastam! De annyira illik Vizsire, hogy ide is írom.
És még gazdiasszony beszélni tanítja, a „mama” kifejezésre! Szerinte annyira okos, hogy egyszer, emberi hangon fog megszólalni.
Még csak az kellene! Akkor aztán Isten irgalmazzon nekünk!
Így is kötél idegek kellenek az állandó dumálásához.

– Reggel van! Felébredtem, keljetek fel! Pisilnem kell. (Hajnali 3 körül)
Kimegy, visszajön.
– Valaki jőjjön ki velem! A másik tacskó hol van?
Kimennek, visszajönnek.
– Unatkozom, mikor lesz már reggeli?
Benéz az üvegezett ajtón.
– Én is bemennék. Negro miért alszik bent?
(-Menj a helyedre! – szól rá a gazdiasszony.)
Visszaballag az ágyunkhoz.
– Roziii! Cseréljünk helyet! Most én mennék belülre.
Én nem mozdulok, próbálok tovább aludni.
– Mama! Nem enged belülre feküdni a Rozi!
Gazdiasszony megjelenik, egy virág párásító flakont mutat.
Vizsi dünnyögve a helyére vonul.
– Most miért haragszol? Szólni sem lehet szegény vizslának ebben a családban?
Hűű, nyünnyü, ajjaj. Szenved.
– Hogy, aludjak még? De én nem vagyok álmos.
Benéz az ajtón.
– Akkor inkább kimegyek megint, nyisd ki a kutyaajtót!
De nem megy ki, mert tudja, hogy 6 óra múlt, hamarosan ébred a gazdi is.
Akkor berohanunk, kézcsók és nyalifali. Majd jön a legszebb része a napnak.
A reggeli!!
És megy tovább a délelőtt, hasonlóan. Délután pedig, amint a képen látják, jól kialussza magát, hogy tudjon korán kelni.
A portrét lejegyezte, szeretettel:
Rozália

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.