A látogató

Amint látják, tegnap látogatónk volt!

Sheldon unkaöcsém, megkapta az oltásait, és kihozták bemutatni.

Hát, kérem volt itt olyan hajcihő, felhajtás, hogy azt el nem tudják képzelni!

Mindenkinek volt valamilyen elképzelése arról, hogy mi fog történni.

Nem az történt.

Először is bezártak bennünket a ház melletti kennelbe. Ez nem sűrün fordult elő, ezért döbbenten néztünk, Vizsi, a szóvivő, hangot is adott nemtetszésünknek. Ő, amúgy is hangot ad mindennek. Szó szerint egész nap dumál.

Amikor kiderült, hogy kisgazdiék jöttek, már mi is csatlakoztunk, és karban ugattunk, üvöltöttünk, tiltakoztunk. Majd hirtelen, egy pillanatra minden elnémultunk, mert szagot hozott felénk a szél.

Egy kutyáét! Tudtuk ki az, főleg én, mert egy ideje szaglászom a gazdiasszonyt, amikor megjön, érzem a ruháján az idegen szagot.

Felfokozódott a hangulat, mi, szinte extázisban üvöltöttünk, Sheldon pedig menekült a “mamához”.

Végül, rendeződtek a sorok, Vizsit kivéve. Ő volt az, akiben mindenki bízott, hogy simán összebarátkozik.

Kérem, olyan izgalomba jött, hogy alig lehetett lenyugtatni. Végig nyüsszögött, próbált fölé kerekedni, de Sheldon volt olyan okos, hogy bement a szék alá, az udvaron pedig a kocsi alá bújt előle.

Elsőként, én barátkoztam. A képen, éppen közöltem vele, hogy ki a főnök, mert itt matriarchátus van!  Csak azért!

A házban remekül eljátszottunk, az udvaron azonban volt egy kis villongás. El akarta venni a rágófámat!!! Kérem, én először szelíden figyelmeztettem. Nem hagyott, odébb vittem. Odajött, hogy elvegye, és ez már nekem is sok volt! Rámordultam, és megfordultam, hogy lekeverek neki egyet, de felkapták előlem.

Negrótól féltünk, de simán megszaglászta, majd hagyta, hogy a kicsi megpuszilgassa.

Végül is simán ment az ismerkedés, főleg a vége felé, amikor Vizsit a kisgazdi masszírozással nyugtatgatta, és csend is volt pár percig.

Mondjuk, az esti jutifali osztásnál újrakezdte a nyafogást, nyüsszögést, panaszkodást, úgyhogy gazdiasszony megígérte, hogy agyonüti, és elássa! Kérem, ásni én is segítenék, mert néha tényleg idegesítő az állandó dumálása!

Csak azt nem értem, pár perccel később miért simogatja, babusgatja, jó kutyázza az esti búcsúzásnál?!

Szép vasárnapot!

Szeretettel: Rozália

 

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.