Mikor tanult meg az egér repülni?

Most pedig elmesélem Önöknek, hogyan lett az egérből, bőregér. Ez gazdiasszony verziója.

Élt a Földön egy kis leányegér, aki folyton álmodozott. Esténként, kiült az egérlyuk elé, és a Holdat nézte. Az, teliholdkor olyan volt, mint egy nagylyukú óriássajt. A kisegér látta magát, ahogy a járatokban közlekedik, miközben bele-bele harap.

(Hát kérem, én nagyon meg tudom érteni. Én is imádom a sajtot! És, néha a Holdat is megugattam a szomszéd kutyákkal, amikor kint aludtam.)

Visszatérve az egerünkhöz, volt, hogy nappal is kimerészkedett a lyukból, és tágra nyílt szemekkel csodálta a madarakat, akik repkedtek az égen.

A szíve csordultig lett a vággyal, hogy ő is így szeretne élni! Imádkozni kezdett hát az egerek istenéhez, az aranyhalhoz, és mindahhoz még, aki eszébe jutott. Hosszú hónapokon keresztül, nap, mint nap, többször is.

Időközben férjhez ment, de az imádkozást, vágyakozást nem hagyta abba. Egyszer csak, áldott állapotba került. Ekkor már azért imádkozott, hogy legalább az utódai tudjanak repülni.

Elérkezett a szülés napja. Összegyűlt az egérlyuk apraja, nagyja, hogy megcsodálhassák a kis jövevényeket. Meg is csodálták. Kérem, szárnyas egerek, bőregerek voltak! Valaki meghallgatta az egérasszony imáját.

Az egér férjet nem zavarta ez az apró elváltozás, szerette asszonyát. A lyukban élő, gonosz vénasszonyok azonban azt pletykálták, hogy összejött a verébbel.

Én kérem, hiszek neki. Tudom, mekkora ereje van a vágynak, amikor szeretnék valamit megkapni. Gazdiasszony azt mondta, egy ezoterikus tanítás szerint a vágy, hit, elvárás hármasa segít teljesíteni a kívánságokat. Kérem, én vágyni tudok, de nagyon, ha szeretnék valamit, hiszem is, hogy megkapom, és el is várom, hogy nekem adják. Legalábbis belőle.

 

Van még egy másik elképzelése is, az egér-bőregér átváltozásról.

Történt egyszer, hogy Egérországban, az egyik alomban különös kis lény született. Nem szürke volt, mint a testvérei, hanem sötétbarna, és szárnya volt! Mindenki döbbenten nézte. Össze is ült a Bölcsek Tanácsa. A Bölcs Egerek Tanácsa.

Tanakodtak, hogy mi történhetett. A Tanács elé rendelték az egérasszonyt, aki a különös jószágot szülte. Vallja meg, hogy félre lépett-e, s, ha igen, kivel. Az egérasszony tagadott. Annyit azonban bevallott, hogy a vakond udvarolt neki a télen, mert földalatti járata az egérlyuk szomszédságában volt, így gyakran találkoztak. Az is köztudott, hogy a vakond nem lát, így tévedésből az egérasszonynak kezdett udvarolni. Előfordult, hogy hozott neki ezt, azt. Hernyót, kukacot, lárvákat. Az egérasszony elfogadta, mert egy rakás éhes szájat kellett neki etetni.

De, csak ennyi volt. Neki nem is tetszett a vakond. Hiába volt gazdag, hiába volt gyönyörű fekete szőrme bundája.

Ekkor a Tanács elé lépett egy öreg, vak egér és azt mondta, hogy ő tudja mi történt.

És elmesélte, hogy gyakran látta, amikor az egérasszony kiült az egérlyuk elé, és sóhajtozva nézte az eget. Gyönyörködött abban, ahogyan a nap felkelt, hallgatta a madarak énekét, és vágyakozva nézte, hogyan repülnek cikázva az égen a fecskék.

És hallotta, hogy az egérasszony hangosan imádkozott.

– Mindenható Isten! Életem delén már túl vagyok, földi feladatomat teljesítettem. Utódok sokaságát hoztam világra, neveltem fel. Egész életemben egyetlen nagy álmom volt.

Repülni!

Egyetlen vágyam, hogy érezzem, milyen érzés könnyűnek lenni, földi gondok nélkül a szél szárnyán lebegni. Kérlek, Istenem, vagy Aranyhal, vagy Tótündér, ha méltónak tartasz rá, teljesítsd a kérésemet!

Isten, vagy az Aranyhal, vagy a Tótündér, minden nap hallgatta az egérasszony könyörgését. De sokáig nem válaszolt. Azután egy nap, megsúgta a vak egérnek, hogy teljesíti az egérasszony kérését, de nem teljesen úgy, ahogyan kérte. Az egyik utódnak adja meg a lehetőséget. A következő alomban különös lény fog születni. Egér lesz, szárnyai lesznek, mint a madaraknak, így repülni tud. De csak éjjel repülhet, és nem fog látni. Mert a földi életben, a fehérhez mindig jut egy kis fekete.

Az öreg, vak egér vallomásának köszönhetően az egérasszonyt felmentették.

A végén már csak azt ugatom, hogy merjenek kívánni, és megváltozik a világ! Merjenek szeretni, boldognak lenni!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.