Ma, egy nőstény vizsláról mesélek, Boriról.
Még a néhai gazdi idejében történt, hogy látogatóba jött a kisgazdik egyik barátja, és magával hozta a kutyáját is. Egy ivaros nőstény vizslát a két ivaros fiúhoz!
Gazdiasszony izgult is módfelett, hogy mi fog történni. Aggódott Boriért, mi lesz, ha a két fiú üldözni fogja, nem hagyja békén. El is határozta, hogy bezárja őket a kennelbe, amíg itt lesznek a vendégek.
Amikor megjöttek, megtörtént a bemutatkozás. Én sem vagyok egy csont gyenge leányzó, de Bori igazi csatakanca volt! Hatalmas, izmos mellkasával, erős jellemével átrendezte az elvárásokat.
Ő is lovardában élt, mint én, valamikor gyermekkoromban. Egész nap futott a lovakkal, lovasokkal, nem csoda, ha megerősödött.
Amikor nálunk járt, már túl volt egy szülésen, és ivartalanításra készült. Régen az volt a hivatalos állatorvosi álláspont, hogy egyszer előtte szülni kell. Azt nem tudom, hogy Bori ezzel tisztában volt-e, mindenesetre, gondoskodott róla, hogy megtörténjen, hiába vigyáztak rá tüzelés idején.
Szerintem, ahogy megismertem, valószínű, hogy berángatott az utcáról egyet az udvarlók közül, és úgy esett meg a dolog.
Visszatérve a látogatáshoz, Bori szenvtelenül nézte meg a fiúkat, azok azonban eksztázisba kerültek a nőstény látványától, illatától. Negro, nagy kutyálkodási tapasztalattal bíró udvarlóként, azonnal tudta, melyik felénél kell kezdeni az ismerkedést. Csupán egy gondja volt, hogy Bori átlépett felette, semmibe vette a jelentkezését.
Vizsike pedig izgatottan, nyüszítve futkározott a nőstény vizsla körül, és minden oldalról próbált fölé kerekedni.
Bori, egy darabig szenvtelenül tűrte az érdeklődést, majd megunta, és nekiment a fiúknak. Olyan vehemenciával ugrott neki a két udvarlónak, hogy azok nyüszítve menekültek a ház oldalánál lévő kennelig. Odáig ugyanis kergette őket, egyiket a másik után.
Gazdiasszony látta, hogy ennek fele sem tréfa és rájött, hogy a fiúkat kell félteni, nem a vendéget. Ezt ők is így látták, mert a nap hátralévő részét a kennel ajtajában töltötték, tétován ásítozva.
Időnként ugyan újra próbálkoztak, hogy megközelítsék Borit, ő azonban olyan határozottan utasította el őket, hogy visszavonulót fújtak.
Hiszik vagy sem, de tudományos tapasztalat, hogy általában a nőstények, azaz mi vagyunk dominánsak a kutyáknál. Már, ha többen vagyunk. Sőt, többet küzdünk a dominanciáért, és sokszor agresszívebbek is vagyunk a fiúknál. Tisztelet a kivételnek, mert én, mondjuk, nem vagyok agresszív.
Egyik szomszéd azonban kuvaszokat tart, két nőstényt és egy hímet. A múltkor voltunk náluk, amikor tüzelési időszak volt. Becsukták őket a kennelbe, ahol hatalmas csetepatét csaptak. Gazdiasszony biztos volt benne, hogy két fiú harcol a nőstényért, és nagyon megdöbbent, amikor kiderült, hogy fordítva. A jámboran ácsorgó példány a fiú volt, akiért tépte egymást a két nőstény! Tisztára, mint a filmeken!
Én kérem, a szelíd kapcsolatok híve vagyok. A meggyőzésé. Negrot pillanatok alatt meggyőztem hol a helye, Vizsi pedig amúgy is alattvaló volt. Örömmel csatlakozott hozzám.
Szóval, így éldegélek az alattvalóim körében. Még a gazdikkal való viszony nem eldöntött. Amíg egy gazdám volt, elfogadtam főnöknek. Most azonban, ha rám parancsol, már nem fogadok szót, inkább beállok a gazdiasszony mögé védelemért.
Én kérem, egy szuverén egyéniség vagyok! Egy tacskó!
Szeretettel:
Rozália
.
