Engem kérem, meggyanúsítottak! Valaki gödröket ásott az eperben, ott ahol a gyíkok laknak. Én, kérem, ebben a melegben innen el nem mozdultam. Látják, hogy az orrom tiszta, a fejemmel csak nem ástam! Gazdi szerint a szemem sem áll jól.

Ma, a reggelihez kaptunk egy kis tejberizst. Nagyon finom volt! Kérem, én már mondtam, hogy a nőstények jobban főznek.

Igaz, hogy tegnap délelőtt pedig meglepett bennünket, kérem, újfajta ennivalót hozott.

Ha azt hiszik, hogy libamájat vagy bélszínt, hát tévednek.

Nyers csirkelábat! Hát, kérem, én csirkelábat csak csirkén láttam idáig! Őszinte leszek, fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Néztük egymást a fiúkkal, hogy kitaláljuk, mire való. Láttam, hogy Vizsi is csak forgatja, szopogatja, Negro azonban el kezdte enni!

Hát, kérem, tuti, hogy evett madarat, míg hajléktalan volt! Kizárt, hogy elsőnek jöjjön rá valamire.

Most megosztok egy titkot, de csak erős idegzetűek olvassák, gondolatban kiteszem a 18-as karikát is.

Negro megeszi a szárnyas áldozatok fejét! Mire a gazdi megtalálja, már fejetlenség van az udvaron. Biztos vagyok benne, hogy ezt a műveletlen viselkedést nem itt tanulta.

Visszatérve a lábra, Vizsi látta, hogy Negro megeszi, ezért ő is beleharapott.

Kérem, ez az egész láb ügy, Vizsi miatt van! A nősténygazdi olvasta valahol, hogy az ízületi problémája a helytelen táplálkozás miatt lehet (táp, szalámi, konzerv), ezért elhatározta, hogy mostantól kapunk nyers csirkelábat. Az ízületek miatt.

Hát, eltartott egy darabig, mire beleharaptam. Forgattam, kicsúszott, felvettem, odább vittem, letettem, bevettem. Kicsúszott, visszaszívtam, majd láttam, hogy a fiúk megették, nem volt mit tennem! Csak nem hagyom meg nekik?!

Megettem, kérem. A végére egészen jó volt. Ma már kicsit megfőzték, úgy sokkal finomabb. Remélem, úgy is hat, mert újra nyersen kapjuk!

Én, egyébként egyetértek ezzel a modern táplálási irányzattal. Nyers marha, csirke, csontos részek az ízületek miatt, esetleg kevés zöldség, gyümölcs.

Nekem jöhet a hal is. Én ugyan sütve szeretem, de Vizsi szereti a szusit is. Kérem, egyszer a tóból kihorgászott egy elpusztult halat, mire odaértek gazdiék, hogy elvegyék tőle, megette!

Apropó halak! Nálunk a halak is olyan szelídek hogy simogatni lehet őket! Nem vicc! Amikor meglátják, hogy valaki megy a tóhoz, már rohannak, bocsánat, úsznak oda és tátognak. Ilyenkor meg lehet simogatni a hátukat.

Én elhatároztam, hogy megvárom, amíg a kis szürkék megnőnek, és partra simogatom őket! Lehet, hogy nem is kell megsütni, megesszük a fiúkkal nyersen! Addigra áttérek a modern táplálkozásra. Éljenek a csirkelábak!

Ma, még egy fontos témára szeretném felhívni a figyelmet.

A felelős gazditartásra!

Én azzal nem értek egyet, hogy csak az tartson gazdit, aki várhatóan képes lesz több százezer forintos műtétet, orvosi kezelést kifizetni.

Én, kérem, nem vagyok anyagias. A gazdijaimat le nem cserélném egy puccos gazdiért sem. Inkább megosztom velük a csirkefarhátamat. Nekem nem kell menő kosár, márkás ruha. Szeretet kell, törődés, simogatás, játék, szabadság. A gazdiék sem élnek libamájon, én is beérem a csirkelábbal. Meg egy kis farháttal. És, némi kutya szalámival. (Észrevették, hogy a kutya szalámit külön kell írni? Az, szalámi a kutyának, a kutyaszalámi a kutyából készült szalámi. Mint a lókolbász. Durva, még maga a gondolat is, igaz?)  Néha egy kis hal is jöhet. Dinnye, körte. Az utóbbi ingyen is van. Kinő a földből itt-ott, manapság.

Az állatorvost várjuk a jövő héten. Ő még csak egyszer volt, és egyáltalán nem félünk tőle. A gazdiasszony akkor váltott, amikor a régi, a felelős állattartásra hivatkozva, a két kutyára, egy alkalommal, két kiszállást számított fel. Amikor a gazdiasszony sokallta a számlát, közölte, hogy az tartson kutyát, aki ki tudja fizetni az orvosi költséget.

Kérem, az állategészségügyben pont az a gond, ami az emberegészségügyben. A pénz.

Nem ragozom, mindenki tudja, miről ugatok.

Egy magányos nyugdíjasnak is joga van egy kutya társhoz, akivel megosztja a csirkefarhátat. Akkor is, ha több százezres orvosi számlákat nem fog tudni kifizetni sem magának, sem a kutyájának.

A sok kidobott kutya nem ilyen emberektől kerül az utcára.

És, igen, öreg kutyát, öreg gazdit nehéz tartani. Aki ilyenre vállalkozik, nem azon stresszel, hogy mi lesz egy év múlva. Arra nincs garancia, hogy ki meddig él. És arra sem, hogy ki mikor betegszik meg. Negro tipikus példa rá. Három évig szörnyű sorsa volt, mégis, már tizenhat év körüli, és olyan karban van, hogy lehet, hogy mindenkit túlél a családban. Beteg sem volt soha. Igazi szegény nyugdíjas mellé való. Néha, még vadászik is magának.

Ezt, persze csak én ugatom. Nem az a lényeg, hogy gazdag vagy szegény valaki. Az a lényeg, hogy beszéli-e szeretet nyelvét. Ha, igen, igenis tartson kutyát, tartson gazdit, öreget vagy fiatalt.