Hörcsög és egyebek

Igen, jól látják kérem, ez egy hörcsög! Nálunk nyaral. Csodálkoznak, hogy jut a gazdik eszébe, két tacskó és egy vizsla mellé rágcsálót fogadni? Hát, kérem, szeretik a kihívásokat.

A hörcsög neve Nora ( rövid o-val). Gondolom, a neve nélkül is rájöttek, hogy nőstény, ahogy áll a szekrény előtt. Szinte hallom, amit mond: – Nincs egy rongyom, amit felvegyek!

Kérem, ez a hörcsög már majdnem kutya! Lehet vele babázni, babakocsiban tologatni, odajön a nevére, és még sorolhatnám. Szóval, tabu. Nem lehet megenni.

Amúgy rendkívüli kis állat. Van egy gömbje, amibe bemegy, ha akar, és ki lehet tenni a szobába. Gurulgat vele, körülnéz. Amikor ki akar jönni belőle, odaáll valaki elé.

Egy alkalommal bement az ágy legközepe alá. Gazdiasszony nézegette, hogy mivel piszkálja ki, és eszébe jutott, hogy hallgat a nevére. Hívogatta, és Nora odagurult hozzá! Legyünk őszinték, egy tacskó sem mindig hallgat a nevére, főleg, ha belemerül valamilyen tevékenységbe.

Amúgy, férfias dolog egy rágcsálót elkapni, bár, azt nehéz leválogatni, hogy mi a különbség egér és hörcsög között. Az egérfogásért dicséret jár, a hörcsögfogásért szidás. Tacskó legyen a talpán, aki ebben eligazodik!

Én, kérem, tyúkon kívül nem öltem meg senkit. Nekem tiszta a kezem, illetve a lábam!

Ez a két öregfiú azonban nagy vadász. A gazdiasszony őszinte fájdalmára, mert nagyon sajnál minden gyíkot, siklót, sünt, vakondot, különböző madarakat, tyúkot, kakast, sőt cicát is, akik a kerítésen belülre merészkedtek, és nem voltak elég gyorsak hazafelé.

Az első gazdi halála után nagy trauma volt azzal szembesülni, hogy egy vizsla és egy tacskó, alapból vadász. A vizsla felderíti, a tacskó pedig…..

Mondjuk, az is lehet, hogy Negronak, hajléktalan lévén, szó szerint az életet jelentette, hogy tudott-e fogni valamit, míg összeszedte annyira a bátorságát, hogy újra emberek közé menjen. A környéken mindenki próbálta befogni, mert nagyon helyes kis állat volt. Rettenetesen félt. A kerítésen kívül kitett ennivalót is éjjel ette meg. Hozzánk is csak Szetti miatt merészkedett be, aki szó szerint behívta.

Bejött, a gazdi becsukta a kaput. Tél volt, és hideg. Riadtan futkározott a kertben. A legtávolabbi sarokban egy fenyő alatt éjszakázott, mert Szetti bejött a házba. Tettek ki hordót hálózsákkal bélelve, volt kutyaház is, de egyikbe sem ment bele.

Hát, így kezdődött a nagy vadász élete nálunk, tizenhárom éve. Szobakutya sohasem lett belőle, de a maga módján nagyon igyekszik kimutatni és igényelni a szeretetet.

Ebből is látszik, kérem, hogy számít, honnan indulunk az életbe. És, az is, hogy a túlélésért való küzdelem, megkérgesíti a kutya szívét. Az emberét is. Gazdiasszony az első elpusztított madarat még sírva temette el, a többi áldozatot, már csak sajnálta.

Kérem, úgy látom, a bevezető rész elég komoly lett. Pedig, hát, alapszabály, hogy egy tacskó ne vegye túl komolyan magát.

Most abbahagyom, mert megyek a tóhoz, megvédem a birtokot a szomszéd (a kakasos) betolakodó galambjaitól. A gazdiék csak most jöttek rá, hogy napok óta miért sülök a régi hintaágy alatt.

Kérem, valakinek dolgozni is kell! A fiúk csak ennének, a tó pedig algásodik a sok piszoktól, amit a galambok belefürdenek. Lehet, hogy nem attól, de, biztos, ami biztos, megpróbálok párat tollfosztani.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.