Amint látják, ma nálunk fotózás volt. A kétlábú nőstény nem tud beletörődni, hogy nem képes egy épkézláb képet készíteni rólam, ami visszaadja külső, belső szépségemet, valamint jópofaságomat.
Úgy gondolta, hogy a tó, méltó háttér nekem, egy tündérnek. Hát kérem, íme, a tó tündére!
Amint látják nevetésbe fulladt az akció. A férfi gazdi előre megmondta, hogy ez bolondság, a legszebb a természetes szépség. De a nőstény gazdi nem hagyta magát, makacs kérem, mint egy tacskó.
Ez lett a végeredmény, a több száz, orr, fej láb nélküli torzóból.
Ha már a tó szóba került, kérem abban halak is laknak. Igaz, most csak nyolcan vannak, de volt idő, amikor százan is éltek benne.
Köztük, az óriás aranyhal, amelyik teljesítette a kívánságokat.
Biztosan észrevették már, hogy két szálon futott az életünk, a férfi gazdi velem, a nőstény kétlábú pedig a két fiúval élt egy ideig. Előtte, sok-sok évig élt itt egy férfi gazdi, aki öt éve meghalt.
Ez az a szomorú időszak, amiről régebben írtam. Embert, kutyát próbáló időszak volt.
A kétlábú nőstény azonban, mint említettem, makacs, mint egy tacskó, hát elhatározta, hogy újra boldog lesz.
Naponta lejárt a fiúkkal sírdogálni a tóhoz. Ültek a parton és nézték a halakat. A gazdiasszony arra gondolt, hogy ez a nagy aranyhal igazán alkalmas lenne arra, hogy teljesítse a kívánságát. Elkezdte hát, naponta elmondani, hogy mit szeretne. Eleinte listát olvasott be a nagy halnak, majd, ahogy telt az idő, egyre csökkent a kívánságok száma. Végül, már csak az maradt, hogy újra társra találjon.
Talán, a könnyei is segítettek, mert a kívánsága lejutott a tóba. A nagy aranyhal összeszedte minden erejét, egyeztetett a tótündérrel, és szólt nekünk, akik éppen szintén kettesben voltunk.
Kérem, mi vagyunk a gazdival, akiket az aranyhal küldött!
Mondjuk, kutyát nem kért pluszba a kétlábú nőstény, én kérem a jutifali vagyok.
Ezért hiszek én kérem, abban, hogy teljesülnek a kívánságok, ha nagyon akarjuk, és teszünk érte. Mint a tyúk esetében, akit csak úgy holtan találtam, amikor tyúkhúslevesről álmodoztam.
Sajnos, az aranyhal belepusztult az akcióba, a férfi gazdi szerint azért, mert bennünket idevarázsolni akkora nagy feladat volt. Valójában, akkora tél volt, hogy belefagytak a tóba, aminek a tetején vastag jégréteg volt, az alja pedig feltöltődött, amiről a gazdiasszony nem tudott.
Talán lesznek, akik azt mondják, hogy szomorú ez a rész, de kérem, most őszintén, engem kérem meg kellett ismerni!
Olvastam a klubban, hogy sokan azért nem keresnek új kutyust maguk mellé, mert annyira fájt az előző elvesztése.
Ez kérem, igaz, mégis jó dolog újra szeretni, újra boldognak lenni, emberrel, kutyával. Azt mondom hát, kedves olvasóm, fogadj magad mellé újra kutyát, ha elmegy a régi, mert nem helyette jön, hanem utána. Ő már örökké veled marad az emlékeidben. Egy idő után jó lesz felidézni a régi boldog napokat, miközben ülsz a tóparton és próbálod előcsalogatni a Tótündért.
