Üdvözletem!
Így csitítom le Negro morgolódását. Kisgazdi szerint lehet, hogy nem csak a szívjóság vezérel, hanem az eszem is. Ugyanis tudom, hogyha összevesznek, akkor a helyünkre kell mennünk.
A kisöreg, sokszor talán nem is tudja, mi a baja. Egyedül ül az ágy egyik sarkában és Vizsike felé vicsorog fenyegetődzve. Gazdiasszony szerint, lehet, hogy a kenguru ivadék direkt froclizza a tekintetével.
De talán csak megöregedett, és morgóssá vált.
Vagy vágyik vissza a régi szép időkre.
– Bezzeg az én időmben! – mondaná.
Pedig a világban, az életben az egyetlen állandó dolog a változás. Ma már nem úgy élünk, mint százéve, és száz éve sem úgy éltek, mint előtte.
A hagyomány jó dolog, amit közösen ugyanúgy teszünk időről időre, az összeköt bennünket. A világ azonban változik, és a megőrzött hagyomány is átalakul.
A karácsonyfa állítást, ma a keresztények Jézus születésének dátumához kötik.
Az élő zöldek, örökzöldek tisztelete a téli időszakban, azonban ennél sokkal régebbre nyúlik.
Valamikor a Napot, a legtöbb nép hagyományában, mint élő istent tisztelték, aki télen legyengül, elpihen az északi féltekén. Az élő ág bevitele a házba, az újjáéledését szimbolizálta.
Az ókori népek a téli napfordulót december 25-én ünnepelték. Az első nikaiai zsinat döntése nyomán pedig az egyház, 325-ben, erre a napra tette Jézus születésének évfordulóját.
A fenyőfa állítás szokása Németországból indult a 16. században. A kivilágítását pedig Luther nevéhez kötik. A monda szerint, amikor karácsonykor ment haza, egy házban álló karácsonyfán csillagfényeket látott. Erről jutott eszébe, hogy milyen szép lehetne a fa, ha gyertyákat rak rá.
Magyarországon valószínű, hogy 1824-ben Brunszvik Teréz grófnő állított először karácsonyfát. Amerikában is ez idő tájt lett népszerű, mert sokáig pogány szokásnak tartották. Amikor azonban terjedni kezdett, mindjárt óriási méretben tette. Rögtön a kétméteres, és annál nagyobb fenyők jöttek divatba.
Szóval, ezt a nem túl régi hagyományt átvették a nem hívők is, és ma az egész világon elterjedt a karácsonyfa állítás.
És ez a hagyomány is egyre változik. Már sokan, nem élő fát állítunk, és nem gyertya világítja meg. Nem cukorka, alma, dió van rajta, hanem műanyag díszek. És sokan előbb is felállítják. Néhányan azért, hogy gyönyörködjenek benne, mások praktikussági okokból. Hívők és nem hívők is.
Akik igazán hívők, azoknak nem számít egy pár száz éve divatba hozott kellék. Ők szívből tudnak várakozni advent időszakában, és karácsonykor is megélik, amit Jézus születése jelent.
Akiknek pedig csak dekoráció, azok had’ élvezzék, hogy a fény az otthonukba költözik, akármikor is állítják fel.
És ne legyen senkinek látomása az armageddonról, a tanárukat késelő diákokról, a mérgező szalámikról, sőt a rák terjedéséről, ha meglátják egy gyermeknek a saját szobájában felállított, 50 cm-es, rózsaszín műfenyőjét már advent időszakában.
Önöknek pedig legyen csodás napjuk, bárhogy is, és bárhol is készülnek az ünnepre. Legyen fény, egészség, békesség és szeretet a szívükben és az otthonukban!
Holnap szünetelünk, de gondoljanak ránk szeretettel, mert majd újra jövünk.
És köszönjük a kedveléseket, már több, mint 750-en vagyunk.♥️♥️
Szeretettel:
Rozália
