Most őszintén! Így néz ki az, akinek ősei, a fókák őseivel voltak rokonságban? Mondjuk, esetleg az oroszlánfóka szóba jöhet. (Látták az oroszlános képünket Szimbával, a kis vörössel?)
Azt nem mondom, hogy karcsú lennék, mint Sheldon unokaöcsém, de egy fóka megfagyna a zsírtartalmam alatt, az biztos.
A klímaváltozásra szokták felhívni a figyelmet, csontsoványra fogyott jegesmedvékkel, akik egy olvadó jégtáblán állnak. Na hát kis túlzással, ilyen fóka lenne belőlem.
Ha már az olvadó jégtábláknál vagyunk, egyes elméletek szerint, valamikor réges-régen, azért jöttek ki a szárazföldre, mert a víz minősége romlott (felmelegedett), és az maradt életben, aki tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, tudott a levegőn élni.
Na de ki szólt nekik előre, hogy baj lesz, kezdjenek tüdőt növeszteni?
És most szólt-e nekik valaki, hogy készüljenek újra, mert megy a sok műanyag?
Lehet, hogy a bálnák azért gyülekeznek a tündérkörben, égnek emelt orral, mert imádkoznak, vagy felfele érdeklődnek?
És kinek szól az énekük?

Biztosan tudják, hogy a hosszúszárnyúak énekelni is szoktak. Évenként egyszer ők is megrendezik a Megasztárjukat.
Összegyűlnek Új Zéland legészakibb részén, és bemutatják egymásnak, hogy mit tudnak. Ilyenkor adják elő az új szerzeményeiket is. Azt azonban nem tudom, ki van a zsűriben, és mit kap az első helyezett.
A nagy vizekről, kisgazdiék és Szimba gazdája tudna mesélni. Ők ugyanis búvárkodnak. És persze Sheli is, mert ő is világjáró, vízimádó.
Az édesvízi bálnákról pedig, akik az uszodákban lelhetők fel, gazdiasszony tud egy s mást. Ők ugyan nem énekelnek, de hatalmasak, és fújtatva, csapkodva gázolnak keresztül azokon, akik útjukba kerülnek. Mint a hatalmas szállodahajó a Kis hableányon.

Na, de most már evezzünk vissza a szárazföldre, mert tennivalónk van. Reggeli idő jön.
Csak előbb még elköszönünk és finom reggelit, csodás napot kívánunk Önöknek!

Szeretettel:
Rozália