Amikor Aladinna Rozália rájött, hogy a föld alatt rekedt, és nincs kiút, nagyon megijedt. A mancsait nyalogatva törte a kis okos buksiját, hogy mit tegyen. Nyelvének érintésére, a gyűrű fényleni kezdett, és egy szellem jött elő belőle. – Én a gyűrű szelleme vagyok! Mit parancsolsz kedves gazdám? – kérdezte. […]
Monthly Archives: november 2018
11 posts
Egyszer régen, nagyon régen, messze a térben és időben, élt a gazdijával egy kis tacskólány, Aladinna Rozália. A gazdija sokat dolgozott, hogy megéljenek, Aladinna Rozáliának pedig a házra kellett volna vigyáznia. Ő azonban alig várta, hogy a kétlábú dolgozni menjen, azonnal kiásta magát, és csavarogni indult. Egy ilyen alkalommal, egy […]
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, ott, ahol egy cser-barna tacsi túr, élt egy kis kutya, Rozália. Boldogan, bár szerényen teltek napjaik gazdijával, míg egy alkalommal, kerti munkálatok közben, Rozika talált egy köteg pénzt. A szomszédban egy gazdag bankár lakott, aki meglátta, hogy mit […]
Ígéretemhez híven ma elmesélem Nagyorrú Jimmy történetét. Egyszer, sok évvel ezelőtt történt, hogy egy pedigrés tacskómamának, rendkívül hosszú, nagy orrú utódja született. Tudta a mama is, hogy a szokottnál nagyobb szimatszervet visel a kis poronty, de ő nem azt látta, csak a gyönyörű, sötét méz színű szemeit, amiből sugárzott a […]
Emlékeznek még Vakond Herold történetére? A napokban eszembe jutott, mert tele van az udvar túrásokkal. Itt-ott gödrökkel, amit egyedül ástam, mert a fiúk már csak esznek, dolgozni, egyikük sem akar. Elmesélem, ha nem bánják. Még augusztusban történt, amikor a festés miatt kivert kutyák voltunk, hogy a ház körüli füves területen, […]
Amint látják, tegnap látogatónk volt! Sheldon unkaöcsém, megkapta az oltásait, és kihozták bemutatni. Hát, kérem volt itt olyan hajcihő, felhajtás, hogy azt el nem tudják képzelni! Mindenkinek volt valamilyen elképzelése arról, hogy mi fog történni. Nem az történt. Először is bezártak bennünket a ház melletti kennelbe. Ez nem sűrün fordult […]
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, ott, ahol egy cser-barna tacsi túr, élt egy öreg király. Volt ennek a királynak egy fia, aki nem akart felnőni. Élte az aranyifjak életét, mulatságról, mulatságra járt, vadászott, lovagolt, piperkőcként kente, fente magát, úgy öltözködött, mint az udvari […]
Most őszintén! Ki tudna ellenállni egy Tacskókirálylánynak? Ilyen ölelésre, cirógatásra csábító fotóim, hétvégén készültek. Csak szólok, hogy egy pszichoterapeuta szerint, az embereknek is, napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Ezt gazdiasszony még akkor olvasta, amikor egyedül maradt, és sokszor Vizsi és Negro […]
Képzeljék! Az éjjel a cica elvitte a füleimet! Igen, másnak a nyelvét szokta, de nekem a füleim tüntek el. Látják, illetve nem látják a képen, igaz? Na jó, beismerem, hogy csak füllentettem, nehogy nagy médiafelhajtás legyen belőle, és úgy járjak, mint a fületlen nyúl! Emlékeznek, hogy mi történt vele? Régebben […]
Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen innen, az Óperenciás tengeren túl, ott, ahol a cser-barna tacsi túr, élt egy tacskólány. Rozika, mert ő volt az, az udvari kutyák dolgos életét élte. Őrizte a házat, ugatta a postást, ásta a kertet, és lopta a papucsokat, ha hozzájutott. Történt egyszer, hogy […]
Remélem, a mai napból, a szeretet maradt meg Önökben, nem a szomorúság, elhunyt szeretteinkre való emlékezés miatt. Kerestem egy régebbi vidám történetet, talán nem haragszanak meg azok sem, akik olvasták már. Akinek bármilyen állata van, tudja, hogy mindannyiban ott lapul valamilyen talentum. A tacskók például közismert dizájnerek. Most őszintén, ki […]